Soha véget nem érő csiszolás

Aki már valaha épített hajót az tudja csak igazán, mit jelent az a szó hogy csiszolás: Vért, verejtéket, izomlázat. Ez az a tevékenység, amit csak abbahagyni lehet, de befejezni sohasem. Már több mint 100 munkaórát öltem a hajó felújításába, és úgy érzem még semmit nem haladtam, ami persze nem igaz, de ez az érzés újra és újra hatalmába kerít. 

A hajótest belső oldala nem volt elég szépen eldolgozva, így nem véletlen, hogy az építő egy hirtelen ötlettől vezérelten kárpit gyanánt felragasztott egy kisebb darab padlószőnyeget. Valószínűleg ő addigra már eleget csiszolt, így ehhez már nem volt kedve.

Ezt a megoldást én száműztem és megpróbáltam a látszó belső ívelt felületeket simára kihozni, hogy egy festéssel esztétikusabban nézzen ki. Nos ez kőkemény feladatnak bizonyult. Néhol 1 cm mély felületi egyenetlenségek is mutatkoztak Ezeket epoxi és mixfill 10 por keverékéből készített sűrű kitöltő anyaggal töltöttem fel, majd egy kedves barátomtól kapott műanyag karosszériaelem javító pasztával fedtem el a kisebb egyenetlenségeket. Ez többszöri javítás-csiszolás műveletet eredményezett. Sajnos ezt a szakmát még nekem is tanulnom kell. Nem lett tökéletes, de legalább kaptam egy kvázi sima, érdességmentes felületet.

A kabintető belső mennyezetét is vissza kellett csiszolnom a fáig. Itt a merevítő bordákat epoxizni fogom, a tető felületet pedig fehérre festem autókarosszéria festékkel.